Idézetek (irodalmi válogatás)

„ A munka lealacsonyodása és a közösségi élet elszegényedése arra kényszeríti az embereket, hogy érzelmi igényeik kielégítését a szexuális izgalmakban keressék.”  (Christopher Lasch: Az önimádat társadalma, Budapest, Európa, 1984 – eredeti: New York, 1979)

„Az emberekben elsorvasztották azt az igényt, hogy maguk legyenek úrrá problémáikon, segítsenek önmagukon, a mindennapi kompetenciák egykor hagyományos területei sorra eltűntek, és az egyén az állam, a vállalat és egyéb bürokráciák kiszolgáltatottjává válik.” (Christopher Lasch: Az önimádat társadalma, Budapest, Európa, 1984 - – eredeti: New York, 1979)

Ezt az egész szexualitást tulajdonképpen nem értem tökéletesen. Az ember soha nem tudja hányadán áll. Felállítok magamnak szabályokat, aztán nem tartom be. (J.D. Salinger: Zabhegyező, Budapest, Európa, 1964, eredeti: 1951, Boston)

„Aki a szexualitásról beszél, bizonyos mértékig kivonja magát a hatalom fennhatósága alól; megkérdőjelezi a törvényt; s ha csak egy csipetnyit is, megelőlegezi az eljövendő szabadságot.” (Foucault: A szexualitás története, Budapest, Atlantisz, 1999 – eredeti: Paris 1984 )

„A jó szexualitásé a jövő” (Foucault: A szexualitás története, Budapest, Atlantisz, 1999 – eredeti: Paris 1984 )

„A nő a fogamzásgátló tabletta segítségével nem tárgya többé a férfi szexuális vágyának, hanem elnyerte saját biológiai szabadságát.” (E.F. Bender: Helga. Szerelem – szexuális élet – szülés – születésszabályozás, Budapest, Medicina, 1972)

„Korunkban megszűnt a nő szexuális kiszolgáltatottsága, nem csupán a férfi vágyait elégíti ki, hanem maga is követelményeket támaszt.” (E.F. Bender: Helga. Szerelem – szexuális élet – szülés – születésszabályozás, Budapest, Medicina, 1972)

„Ha már máshol nem csinálhatunk, csináljunk forradalmat itthon, az ágyban.” (Csurka István: Deficit, 1970)

„Szürke hétköznapok. Piszkos tócsák. Szemétládák. … Legalább bűnöm lenne. Legalább egy jóvátehetetlent elkövettem volna. Eseménytelenül, fordulatok nélkül, unalmasan, érdektelenül, önhibámon kívül és tehetetlenül a semmi felé. Illetve a semmiben.” (Csurka István: Deficit, 1970)

Furcsa, hogy az ember hogyan tanul és hogyan felejti el azt, amit már megtanult. Míg 1956-ban arra a következtetésre jutottam, hogy a rendszer megreformálhatatlan, 1968-ban – egészen augusztus 21-ig – megint hinni kezdtem a megreformálhatóságában. (Heller Ágnes: 1968 – Beszélő 1997. november)

Az akkori újbaloldaliak mára majdnem kivétel nélkül liberálisak és posztmodernek lettek, és jelentõs szerepet játszanak országuk politikai, gazdasági és kulturális intézményeiben, vagy legalábbis kultúrájában. Képletesen szólva (majdnem) mind újra felvette a nyakkendõt. (Heller Ágnes: 1968 - Beszélő 1997. november)

„A felső burzsoázia gyermekei .. akik gyorsan el fogják felejteni a forradalmi hevületet, ha majd átveszik apuci cégeit, és kizsákmányolják a munkásokat.” (Georges Marchais , a Francia Kommunista Párt egyik vezetője, www.wikipedia.org )

„-Rudit megoperálták, a halántékából kivették a golyót (…) de Rudi még nagyon rossz állapotban van. Valaki közülünk egy negyedórára meglátogathatta. Rudinak memóriazavarai vannak, még arra sem emlékszik, ki volt Lenin. (…) A nyugat berlini diákok ezrei már megtanulták, mit jelent a kapitalizmus, még ha „jóléti államnak” álcázza is magát. S hogy a valóságban milyen harccal milyen szövetségesekkel lehet elpusztítani, az a következő esztendők tananyaga lehet. Nem könnyű és nem rövid stúdium ez. Ami azonban eddig történt errefelé a diákok körében, bizonyítja hogy készek tanulni.” (Pintér István: Mit tanultak a nyugat-berlini diákok? Népszabadság, 1968.05.21.)

„Elszigetelődtek és lelepleződtek azok az anarchista, kínai stílusú csoportok, főként diákkülönítmények, amelyek provokatív fellépésükkel, verekedések kirobbantásával, a rend –sztrájkrend- megzavarásával is hátráltatni próbálták a munkásság követeléseinek kivívását. Nem kétséges, hogy az anarchista csoportok dúlásai, az egyetemi negyedek éjszakai kivilágítása égő gépkocsikkal, és a „forradalminak” nevezett egyéb cselekmények hatásukat tekintve, végülis népellenes érdekeket szolgáltak.” (Félidő a francia választási kampányban c. cikk, Népszabadság, 1968.06.16.)

„Ha az embernek nem volna oly fejlett, termékeny a képzelőereje, nem szeretkezne, amint teszi, minden adandó alkalommal…..Kilenctized részben az, amit a szexualitásnak javára írnak, nagyszerű képzelőerőnk műve, mely korántsem ösztön, hanem épp az ellenkezője: teremtés.” (Ortega y Gasset: A szerelemről, Budapest, Bibliotheca, 1942)

˝A nemi élet csakis olyan formában engedhető meg, amely elősegíti a kollektivista érzések, az osztályszervezettség, a termelői-alkotói, harci aktivitás és a megismerés iránti vágy növekedését.Ë (Aron Zalkind: Nemi kérdés a szovjet társadalomban, Leningrád, 1926)